2014. január 5., vasárnap

2. rész: A fájdalmas próba..

Reggel 7-kor keltem,mivel 8-tól vigyáznom kellett a szomszéd kislányra. Szandrának hívják, vörös hajú, 5 éves. Bájos kislány,szinte a húgomként tekintek rá,ezért természetesen elfogadtam a "megbízást". Miután sikeresen kimásztam az ágyból,beleléptem a szőrös mamuszomba,és kicsoszogtam a fürdőbe. Mikor megpillantottam magamat a tükörben,szabályosan megijedtem. Szerintem még Szamara is sírva futott volna el előlem abban a pillanatban. A hajam rosszabb volt,mint egy szalmakazal. Még pár percig hitetlenül álltam a tükör előtt,majd az órára pillantottam,ami 7:32-t mutatott. Volt még egy órám készülődni,ezért úgy döntöttem,hogy hajat is mosok. Nem volt kedvem teljesen letusolni,ezért maradtam a “behajolok a mosdókagylóba” megoldásnál. Egészen addig jól ment a hajmosás,ameddig fel nem emelkedtem,hogy megnézzem,hogy hol a sampon. Mivel nem sűrűn mosok hajat a mosdókagylóban,elfelejtettem,hogy pont a fejem fölött van a csap. Igen,megint lesz egy búb a fejemen.Szuper!
A balszerencsés mosakodás után jöhetett az öltözés. A mai nap meglehetősen melegnek ígérkezett,ezért felvettem egy vékony cicagatyát ( még mindig utálom ezt a kifejezést ), a kedvenc hosszúujjúm,amire csak egy hatalmas 76-os szám van nyomtatva,majd végül előkészítettem egy fehér bebújós,csuklyás pulcsit.
Ezt követően megszárítottam a hajam,de mivel a hajam soha nem szerette a hajszárítókat,ismét egy szalmakazalhoz hasonlítottam. Eldöntöttem,hogy kivasalom. Kétszer odaégettem a fülem,meg egyszer a homlokom,de megérte,mivel tűrhetően néztem ki. Ezután már csak egy kis alapozó és szempillaspirál került rám,és már kész is voltam. Ahogy kiléptem a fürdőből,már csengettek is.
- Jónapot! Szia Szandra! – köszöntem mosolyogva az ajtóban álló szomszédoknak.
- Sziaa! – ugrott nekem Szandra.
- Na Szandra! Óvatosabban! – nevetett az anyukája – Nagyon köszönöm,hogy vigyázol rá,nagyon sokat segítesz nekünk! – nézett rám kedvesen Zsuzsi,Szandra anyukája. Igazán fiatalos,sportos, és nem utolsó sorban vicces anyuka. Én nagyon bírom,Szandra nagyon jól járt vele.
- Imádom ezt a kislányt,bármkor szívesen vigyázok rá! – mosolyogtam – De nem lenne baj,ha ma elvinném magammal a stúdióba? Mert ugye ma próbám lesz,és gondoltam Ő is szívesen eljönne. - mondtam kedvesen.
- Nem,ha vigyázol rá,akkor nyugodtan vidd el,úgy is mindig könyörög,hogy vigyem el valamelyik élő adásra. – mosolygott az anyukája,majd elköszöntünk. Amint becsuktam az ajtót,Szandra már rángatott is játszani. Fél óra barbizás után már Ő is megunta.
- Na mit szólnál,ha egy kicsit elmennénk a városba vásárolgatni,meg ilyenek? – mosolyogtam rá.
-Oké, és utána hova megyünk? – kérdezte a nagy barna szemeivel.
- Meglepetés! – mosolyogtam,majd segítettem neki felöltözni. Én is gyorsan felkaptam a fehér convers ( ami már nem is olyan fehér ) cipőm,a táskámba beledobtam a pénztárcám,a telefonomat, és még pár nagyon fontos dolgot (zsepi, egy cserezokni (ki tudja miért), egy esernyő, Szandra esőkabátja, rúzs, fésű ( létfontosságú ), a kulcsom) és már indulhattunk is.
Legelőször megcéloztuk a New Yorker-t,ahol Szandra segített nekem választani három félvállas póló közül,majd a következő célpont a meki volt. El sem hiszem,hogy mennyit tud enni ez a kislány.
Mivel elvásároltuk,és el “ettük” az időt,ezért már csak fél óránk maradt. Úgy döntöttem,hogy elindulunk előbb a stúdióba,legalább időben elkészülök,és talán még Szandra is találkozhat a fiúkkal.
- Most megyünk a meglepihez? – kérdezte csillogó szemekkel,mikor felszálltunk a buszra.
- Igen,nemsokára oda is érünk! – mosolyogtam,majd pont megelőztünk két huszonéves srácot,így az orruk előtt ültünk le az utolsó két szabad helyre.
- Szia cica,van gazdád? – kacsintott le rám az egyik.
- Helló szia szevasz,van nálatok terasz? – néztem rá,mire csak értetlenül mondta,hogy nincs – Mivel nincsen terasz,helló szia szevasz! – mosolyogtam erőltetetten,mire a körülöttünk ülő utasok elkezdtek nevetni,a srácoknak meg égett a képük rendesen. Hiába,ilyen az élet.
A következő megállónál már le is szálltunk,és öt perc sétával már ott is voltunk a stúdióban.
- Az X-Faktorban dolgozol? – nézett körül nagy,csillogó bociszemekkel Szandra.
- Hát.. mondhatjuk úgy is. – mosolyogtam –  Ki a kedvenced eddig? – kérdeztem tőle mosolyogva a közönség sorai mellett található lépcsőn lefelé sétálva.
- A ByTheWay! – mondta kicsit parasztos kiejtéssel,amin jót nevettem.
- Már most jó ízlése van! – hallottam meg magam mögül egy fiú hangját,mire hátrafordultam.
- Szia Ya Ou! Ő itt Szandra,a number one rajongótok. – mosolyogtam,Szandra pedig csak meglepődve nézett fel Ya Ou-ra.
- Szia kislány. - guggolt le hozzá - Hány éves vagy? - kérdezte mosolyogva.

- Öt. - válaszolta félénken.
- Na,és ki a kedvenced a ByTheWay-ből? - kérdezte mosolyogva.
- Te. - mosolygott Szandra.
- Csenge,ennek a kislánynak nagyon jó ízlése van. - nevetett rám nézve Ya Ou - Körbevezethetem Én? - mosolygott.
- Ha vigyázol rá,akkor nyugodtan. - mondtam,majd mosolyogva néztem őket,ahogy elindulnak körbenézni.
- Ő a tesód? - hallottam meg magam mögül megint egy fiú hangját.
- Ti fiúk,abbahagyhatnátok a "beállok a lány háta mögé,és a szívbajt hozom rá" cselekedeteiteket. - fordultam neg mosolyogva,majd a ByTheWay három további tagjával találtam magam szemben.

*****

Szandrát nem akartam egyedül hagyni,ezért beültettem Szikora Úr mellé az első sorba,és onnan figyelte csendben a próbát.Az első élő showban a fiúk a Blurred Lines-t éneklik. Mivel ez egy kissé erotikusnak titulálható szám, Timi, a koreográfus kitalálta,hogy minden fiúval egy lány fog táncolni. Reménykedtem,hogy nem Olivért kapom,hiszen nem is köszön,nagyon csendes. Hát,a reményeim szertefoszlottak,ugyanis Ya Ou Rékával,Benny Barbival,Sziki Ágival, Olivér pedig velem lett párba állítva.
Egészen jól ment minden addig,ameddig Timi ki nem találta,hogy a "You wanna hug me.." résznél hátulról öleljem át Olivért,és húzzam fel a pólóját,majd engedjem is le. Ezzel sem volt semmi probléma addig,ameddig Szikiék el nem kezdtek piszkálni minket. Ekkor jött Timi hihetetlenül jó megoldása. Hozott magával ragtapaszt,és egyesével betapasztotta a fiúk száját.
Innentől már élvezetes volt a próba,egészen a végéig. Akkor ugyanis az összes fiú átkarolta a vele párbaállított lányt,a lányok pedig hátradőltek,miközben konkrétan 20 cm-ről farkasszemet néztek a fiúkkal (tudjátok,akárcsak a filmekben). Abban a pillanatban,mikor Olivér szemeibe néztem,rögtön elvesztem. A következő,amire emlékszem,már csak az volt,hogy 4 szempár néz rám felülről,és nagyon fáj a hátam.

~ Köszönom az előző részhez kapott kommenteket,és feliratkozót! Ha tetszett ez a rész is,kérlek hagyjatok nyomot magatok után. :) Bézi.

10 megjegyzés: