1. rész: Beginning..

 Sziasztok. Csengének hívnak, 21 éves vagyok. Már lassan 11 éve táncolok. Mikor sikeresen befejeztem a sulit,úgy döntöttem,hogy elköltözök otthonról,de nem megyek dolgozni. A táncból állt az életem,és ezt nem akartam megszakítani.

Éppen hajat szárítottam,mikor jött egy üzenetem.
*Örülnék neki,ha esetleg beengednél.. Barbi*
Azonnal le is kapcsoltam a hajszárítót,és rohantam is az ajtóhoz.
- Sorry,hajat szárítottam. Mióta vársz? - nyitottam ki az ajtót.
- Ááá... röpke 10 perce. - mondta köszönés nélkül,majd bejött és rutinosan a kanapéra dobta a cuccait.
- Mindjárt elkészülök,aztán indulhatunk is. - mondtam. Miközben Én elindultam vissza a fürdőszoba felé,addig Barbi megcélozta a konyhát. Hát igen. Már meg sem lepődök.
- Amúgy Te tudod,hogy idén kikkel kell táncolnunk? Mert Én még nem láttam együtt a 12 döntőst. - mondta,miközben éppen az utolsó zsömlémet kente meg nutellával.
- Én már láttam őket,de fogalmam sincs,hogy kivel fogunk táncolni. - mondtam,miközben a gatyámat küzdöttem fel magamra.
- Remélem,most nem lányokat kapunk,mint tavaly. - mondta.
- Hát nagyon remélem. Van egy helyes fiúcsapat,nagyon remélem,hogy őket kapjuk. - mondtam,majd minden elektromos dolgot kikapcsoltam a fürdőben, és csatlakoztam a nappaliban váró barátnőmhöz.
- Indulhatunk! - vettem fel a cipőm - Remélem azért tudod,hogy most a vacsorámat eszed. - néztem rá.
- Majd veszünk valamit visszafelé a Zalacoban. - mondta teli szájjal.
Még gyorsan visszafutottam a telefonomért,és már indulhattunk is. Az út nem volt hosszú,kb. 15 perc alatt meg is érkeztünk. A stúdióban már ott volt a két barátnőnk is,akik szintén az X-Faktor táncosai közé tartoznak. Lepakoltunk a közönség első sorába,majd csatlakoztunk a színpadon álló barátainkhoz. Ahogy körülnéztem,megpillantottam a nézőtéren a 12 döntőst is.
- Na fiúk,lányok, mint látjátok,az idén lesz egy kis változás. - jött oda a színpadhoz a producer - Idén kicsit beújítunk,ezért úgy döntöttünk,hogy a döntősök választhatják ki,hogy kikkel szeretnének táncolni,ezért most kellene egy bemutató táncot tartanotok. Egy emberre,vagy csapatra négy táncos jut,úgyhogy álljatok négyes csoportokba. - mondta,mire mindannyian körülnéztünk,hogy kivel is állhatnánk csapatba. Nekünk Rékával, Barbival és Ágival könnyű dolgunk volt,hiszen mi négyen már régebben is együtt táncoltunk. Mindenkinek sikerült csoportokba állni,és a döntősök is elfoglalták a második sorban a helyüket.
- Na jól van,akkor kezdjeteeeeeeeek....Ti! - mutatott ránk a producer. Remélem,hogy a fiúknak van egy kis esze,és minket választanak - Jé,téged ismerlek! - mutatott rám - Te ugye országos bajnok táncos vagy? - mosolygott.
- Elvileg igen. - nevettem, majd mind a négyen beálltunk,és elindult FloRida-tól a Let It Roll.
*Ya Ou szemszöge*
- Srácok,szerintem ők nagyon jók! Válasszuk őket. - mondtam,mire Sziki bólogatni kezdett.
- Egyetértek! - mosolygott,majd Bence és Olivér felé fordultunk.
- Szerintem sem rosszak. Főleg az a szőke. - nézett a szőke lányra folyamatosan Bence.
- Olivér? - fordultam felé.
- Nekem mindegy. - mondta unottan,de le sem bírta venni a szemét az elől álló lányról.
*Csenge szemszöge*
A táncot tisztességgel végig csináltuk,és szerintem nagyon jól sikerült. Ezt abból állapítottam meg,hogy a négy fiú folyamatosan sugdolózott. Remélhetőleg arról,hogy minket akarnak választani.
- Jólvan lányok,ügyesek voltatok. - tapsoltak,majd a producer felhívta a következő csapatot. Mi lementünk a színpadról,majd a cuccaink helyére leültünk az első sorba. A többiek is végigtáncolták FloRida számát,majd minden táncost és döntőst is felhívtak a színpadra. A táncosok maradtak az eredeti,négyemberes felállásban.
- Na akkor. ByTheWay, kit szeretnétek? - nézett a srácokra a producer.
- Beszéltem a fiaimmal,ők azt a négy lányt szeretnék,akik legelőször táncoltak. Ez szerintem is jó ötlet,mivel a négy fiatal,jóképű fiú mellett jól mutatna négy fiatal,csinos lány. - mosolygott Szikora Úr.
- Rendben,mivel a főnök rám ruházta a döntés hatalmát,ezért beleegyezek. Hollósi Barbi, Szabó Ágnes, Papp Réka, és Földi Csenge. Tiétek a ByTheWay. - jelentette ki a producer,mire mindenkiből kicsúszott egy sóhaj. Belőlünk a megkönnyebbülés miatt, a többiekből valószínűleg a csalódottság miatt - Akkor Ti már mehettek is le a színpadról,beszéljétek meg az első próbát,majd hazamehettek. - irányított le minket a "főnök" a színpadról.
- Lányok,akkor mostantól hivatalosan a ByTheWay táncosai vagytok - mosolygott Szikora Robi,mire mi is elmosolyodtunk - Mi arra gondoltunk,hogy holnap megejthetnénk egy ilyen ismerkedős,bemutatkozós próbát. Ti mikor értek rá? - kérdezte.
- Hát Én kettő után. - mondta Ági.
- Mi bármikor. - mondta Réka és Barbi.
- Hát Én holnap négyig a szomszéd kislányra vigyázok. - mondtam - De ha esetleg elhozhatom,akkor megoldható. - mosolyogtam.
- Nyugodtan hozd el,szeretjük a gyerekeket! - mosolygott Ya Ou.
- Rendben,akkor holnap kettőkor itt találkozunk! - mosolygott Szikora Úr,majd miután elköszöntünk,Ő visszament a színpadra,a srácok elmentek az öltözőbe, mi pedig elindultunk haza. Úgy döntöttem,hogy semmi kedvem a mocskos,poros, túlzsúfolt buszon utazni negyed órát, ezért inkább sétálok. Nyakam köré csavartam a nagy sálam,majd a fekete vászonkabátomon is felhúztam a cipzárt. Ahogy kiértem a stúdióból,a hideg szél megcsapta az arcom. Már ettől a pár másodperctől is piros lenne,ha nem lenne rajtam sál,amit feljebb tudok húzni. Mindig mikor sétálok,összetalálkozok pár kisgyermekes anyukával,akiknek a gyerekük még nem az Iphone5-öt nyomja,hanem pillangókat kerget,fut a galambok után,és gyűjti a az ősz színeiben pompázó faleveleket. Legalább nekik boldog gyermekkoruk lehet. Még mielőtt hazaértem volna,beugrottam a Zalacoba venni a nap második felére elegendő ennivalót. Amint beléptem,a sálamat lazábbra engedtem,majd egy mélyet szippantottam a frissen sült zsömlék,kenyerek, és kakaóscsigák illatából. Mindig mikor belépek ide,akkor is megéhezem,ha nem vagyok az. Vettem magamnak két kakaóscsigát, négy mini sajtos croissant és egy medvehagymás sajtos rudat. A pénztárosnő nagyon kedves volt,hiszen szinte mindennapos vendégük vagyok. Egyszer már igazán csinálhatnának nekem törzsvásárlói kártyát,vagy ilyesmit. Amint kiléptem a boltból,megint Budapest zajos,forgalmas utcáin találtam magam. Sétáltam még 10 percet,és már otthon is voltam. A kapucsengőn ráérősen beütöttem a lakásom négy számból álló kódját,és már siettem is felfelé. Mikor az ajtómhoz értem, kezdődött a mindennapos probléma. Sosem tudom,hogy melyik zsebembe rakom a kulcsom. A kabátom minden kis részletét átkutattam,mire beugrott,hogy a farzsebembe raktam. Előhalásztam a kulcsot,majd sikeresen bejutottam. Az imént vásárolt ennivalókat lepakoltam a konyhában,majd visszatértem az előszobába. A kabátomat a rozoga,de még használható akasztóra, a csizmámat pedig  a cipős szekrénybe tettem. Sálamat a fotelre dobva elindultam vissza a konyhába,ahol csináltam magamnak egy forró kakaót,majd az egyik kakaóscsigát kiszabadítottam a zacskó fogságából. A csiga és a kakaó társaságában bevonultam a szobámba,majd leültem a laptopom elé,és keresgélni kezdtem.

~Remélem tetszett az első rész,a végén a leírás kicsit hosszabbra sikeredett mint vártam,de remélem nem baj. Ha lesz 2 komment,vagy 2 feliratkozó,hozom a következő részt. :) Bézi.