2. rész: A fájdalmas próba..

Reggel 7-kor keltem,mivel 8-tól vigyáznom kellett a szomszéd kislányra. Szandrának hívják, vörös hajú, 5 éves. Bájos kislány,szinte a húgomként tekintek rá,ezért természetesen elfogadtam a "megbízást". Miután sikeresen kimásztam az ágyból,beleléptem a szőrös mamuszomba,és kicsoszogtam a fürdőbe. Mikor megpillantottam magamat a tükörben,szabályosan megijedtem. Szerintem még Szamara is sírva futott volna el előlem abban a pillanatban. A hajam rosszabb volt,mint egy szalmakazal. Még pár percig hitetlenül álltam a tükör előtt,majd az órára pillantottam,ami 7:32-t mutatott. Volt még egy órám készülődni,ezért úgy döntöttem,hogy hajat is mosok. Nem volt kedvem teljesen letusolni,ezért maradtam a “behajolok a mosdókagylóba” megoldásnál. Egészen addig jól ment a hajmosás,ameddig fel nem emelkedtem,hogy megnézzem,hogy hol a sampon. Mivel nem sűrűn mosok hajat a mosdókagylóban,elfelejtettem,hogy pont a fejem fölött van a csap. Igen,megint lesz egy búb a fejemen.Szuper!
A balszerencsés mosakodás után jöhetett az öltözés. A mai nap meglehetősen melegnek ígérkezett,ezért felvettem egy vékony cicagatyát ( még mindig utálom ezt a kifejezést ), a kedvenc hosszúujjúm,amire csak egy hatalmas 76-os szám van nyomtatva,majd végül előkészítettem egy fehér bebújós,csuklyás pulcsit.
Ezt követően megszárítottam a hajam,de mivel a hajam soha nem szerette a hajszárítókat,ismét egy szalmakazalhoz hasonlítottam. Eldöntöttem,hogy kivasalom. Kétszer odaégettem a fülem,meg egyszer a homlokom,de megérte,mivel tűrhetően néztem ki. Ezután már csak egy kis alapozó és szempillaspirál került rám,és már kész is voltam. Ahogy kiléptem a fürdőből,már csengettek is.
- Jónapot! Szia Szandra! – köszöntem mosolyogva az ajtóban álló szomszédoknak.
- Sziaa! – ugrott nekem Szandra.
- Na Szandra! Óvatosabban! – nevetett az anyukája – Nagyon köszönöm,hogy vigyázol rá,nagyon sokat segítesz nekünk! – nézett rám kedvesen Zsuzsi,Szandra anyukája. Igazán fiatalos,sportos, és nem utolsó sorban vicces anyuka. Én nagyon bírom,Szandra nagyon jól járt vele.
- Imádom ezt a kislányt,bármkor szívesen vigyázok rá! – mosolyogtam – De nem lenne baj,ha ma elvinném magammal a stúdióba? Mert ugye ma próbám lesz,és gondoltam Ő is szívesen eljönne. - mondtam kedvesen.
- Nem,ha vigyázol rá,akkor nyugodtan vidd el,úgy is mindig könyörög,hogy vigyem el valamelyik élő adásra. – mosolygott az anyukája,majd elköszöntünk. Amint becsuktam az ajtót,Szandra már rángatott is játszani. Fél óra barbizás után már Ő is megunta.
- Na mit szólnál,ha egy kicsit elmennénk a városba vásárolgatni,meg ilyenek? – mosolyogtam rá.
-Oké, és utána hova megyünk? – kérdezte a nagy barna szemeivel.
- Meglepetés! – mosolyogtam,majd segítettem neki felöltözni. Én is gyorsan felkaptam a fehér convers ( ami már nem is olyan fehér ) cipőm,a táskámba beledobtam a pénztárcám,a telefonomat, és még pár nagyon fontos dolgot (zsepi, egy cserezokni (ki tudja miért), egy esernyő, Szandra esőkabátja, rúzs, fésű ( létfontosságú ), a kulcsom) és már indulhattunk is.
Legelőször megcéloztuk a New Yorker-t,ahol Szandra segített nekem választani három félvállas póló közül,majd a következő célpont a meki volt. El sem hiszem,hogy mennyit tud enni ez a kislány.
Mivel elvásároltuk,és el “ettük” az időt,ezért már csak fél óránk maradt. Úgy döntöttem,hogy elindulunk előbb a stúdióba,legalább időben elkészülök,és talán még Szandra is találkozhat a fiúkkal.
- Most megyünk a meglepihez? – kérdezte csillogó szemekkel,mikor felszálltunk a buszra.
- Igen,nemsokára oda is érünk! – mosolyogtam,majd pont megelőztünk két huszonéves srácot,így az orruk előtt ültünk le az utolsó két szabad helyre.
- Szia cica,van gazdád? – kacsintott le rám az egyik.
- Helló szia szevasz,van nálatok terasz? – néztem rá,mire csak értetlenül mondta,hogy nincs – Mivel nincsen terasz,helló szia szevasz! – mosolyogtam erőltetetten,mire a körülöttünk ülő utasok elkezdtek nevetni,a srácoknak meg égett a képük rendesen. Hiába,ilyen az élet.
A következő megállónál már le is szálltunk,és öt perc sétával már ott is voltunk a stúdióban.
- Az X-Faktorban dolgozol? – nézett körül nagy,csillogó bociszemekkel Szandra.
- Hát.. mondhatjuk úgy is. – mosolyogtam –  Ki a kedvenced eddig? – kérdeztem tőle mosolyogva a közönség sorai mellett található lépcsőn lefelé sétálva.
- A ByTheWay! – mondta kicsit parasztos kiejtéssel,amin jót nevettem.
- Már most jó ízlése van! – hallottam meg magam mögül egy fiú hangját,mire hátrafordultam.
- Szia Ya Ou! Ő itt Szandra,a number one rajongótok. – mosolyogtam,Szandra pedig csak meglepődve nézett fel Ya Ou-ra.
- Szia kislány. - guggolt le hozzá - Hány éves vagy? - kérdezte mosolyogva.
- Öt. - válaszolta félénken.
- Na,és ki a kedvenced a ByTheWay-ből? - kérdezte mosolyogva.
- Te. - mosolygott Szandra.
- Csenge,ennek a kislánynak nagyon jó ízlése van. - nevetett rám nézve Ya Ou - Körbevezethetem Én? - mosolygott.
- Ha vigyázol rá,akkor nyugodtan. - mondtam,majd mosolyogva néztem őket,ahogy elindulnak körbenézni.
- Ő a tesód? - hallottam meg magam mögül megint egy fiú hangját.
- Ti fiúk,abbahagyhatnátok a "beállok a lány háta mögé,és a szívbajt hozom rá" cselekedeteiteket. - fordultam neg mosolyogva,majd a ByTheWay három további tagjával találtam magam szemben.

*****

Szandrát nem akartam egyedül hagyni,ezért beültettem Szikora Úr mellé az első sorba,és onnan figyelte csendben a próbát.Az első élő showban a fiúk a Blurred Lines-t éneklik. Mivel ez egy kissé erotikusnak titulálható szám, Timi, a koreográfus kitalálta,hogy minden fiúval egy lány fog táncolni. Reménykedtem,hogy nem Olivért kapom,hiszen nem is köszön,nagyon csendes. Hát,a reményeim szertefoszlottak,ugyanis Ya Ou Rékával,Benny Barbival,Sziki Ágival, Olivér pedig velem lett párba állítva.
Egészen jól ment minden addig,ameddig Timi ki nem találta,hogy a "You wanna hug me.." résznél hátulról öleljem át Olivért,és húzzam fel a pólóját,majd engedjem is le. Ezzel sem volt semmi probléma addig,ameddig Szikiék el nem kezdtek piszkálni minket. Ekkor jött Timi hihetetlenül jó megoldása. Hozott magával ragtapaszt,és egyesével betapasztotta a fiúk száját.
Innentől már élvezetes volt a próba,egészen a végéig. Akkor ugyanis az összes fiú átkarolta a vele párbaállított lányt,a lányok pedig hátradőltek,miközben konkrétan 20 cm-ről farkasszemet néztek a fiúkkal (tudjátok,akárcsak a filmekben). Abban a pillanatban,mikor Olivér szemeibe néztem,rögtön elvesztem. A következő,amire emlékszem,már csak az volt,hogy 4 szempár néz rám felülről,és nagyon fáj a hátam.

~ Köszönom az előző részhez kapott kommenteket,és feliratkozót! Ha tetszett ez a rész is,kérlek hagyjatok nyomot magatok után. :) Bézi.

1. rész: Beginning..

 Sziasztok. Csengének hívnak, 21 éves vagyok. Már lassan 11 éve táncolok. Mikor sikeresen befejeztem a sulit,úgy döntöttem,hogy elköltözök otthonról,de nem megyek dolgozni. A táncból állt az életem,és ezt nem akartam megszakítani.

Éppen hajat szárítottam,mikor jött egy üzenetem.
*Örülnék neki,ha esetleg beengednél.. Barbi*
Azonnal le is kapcsoltam a hajszárítót,és rohantam is az ajtóhoz.
- Sorry,hajat szárítottam. Mióta vársz? - nyitottam ki az ajtót.
- Ááá... röpke 10 perce. - mondta köszönés nélkül,majd bejött és rutinosan a kanapéra dobta a cuccait.
- Mindjárt elkészülök,aztán indulhatunk is. - mondtam. Miközben Én elindultam vissza a fürdőszoba felé,addig Barbi megcélozta a konyhát. Hát igen. Már meg sem lepődök.
- Amúgy Te tudod,hogy idén kikkel kell táncolnunk? Mert Én még nem láttam együtt a 12 döntőst. - mondta,miközben éppen az utolsó zsömlémet kente meg nutellával.
- Én már láttam őket,de fogalmam sincs,hogy kivel fogunk táncolni. - mondtam,miközben a gatyámat küzdöttem fel magamra.
- Remélem,most nem lányokat kapunk,mint tavaly. - mondta.
- Hát nagyon remélem. Van egy helyes fiúcsapat,nagyon remélem,hogy őket kapjuk. - mondtam,majd minden elektromos dolgot kikapcsoltam a fürdőben, és csatlakoztam a nappaliban váró barátnőmhöz.
- Indulhatunk! - vettem fel a cipőm - Remélem azért tudod,hogy most a vacsorámat eszed. - néztem rá.
- Majd veszünk valamit visszafelé a Zalacoban. - mondta teli szájjal.
Még gyorsan visszafutottam a telefonomért,és már indulhattunk is. Az út nem volt hosszú,kb. 15 perc alatt meg is érkeztünk. A stúdióban már ott volt a két barátnőnk is,akik szintén az X-Faktor táncosai közé tartoznak. Lepakoltunk a közönség első sorába,majd csatlakoztunk a színpadon álló barátainkhoz. Ahogy körülnéztem,megpillantottam a nézőtéren a 12 döntőst is.
- Na fiúk,lányok, mint látjátok,az idén lesz egy kis változás. - jött oda a színpadhoz a producer - Idén kicsit beújítunk,ezért úgy döntöttünk,hogy a döntősök választhatják ki,hogy kikkel szeretnének táncolni,ezért most kellene egy bemutató táncot tartanotok. Egy emberre,vagy csapatra négy táncos jut,úgyhogy álljatok négyes csoportokba. - mondta,mire mindannyian körülnéztünk,hogy kivel is állhatnánk csapatba. Nekünk Rékával, Barbival és Ágival könnyű dolgunk volt,hiszen mi négyen már régebben is együtt táncoltunk. Mindenkinek sikerült csoportokba állni,és a döntősök is elfoglalták a második sorban a helyüket.
- Na jól van,akkor kezdjeteeeeeeeek....Ti! - mutatott ránk a producer. Remélem,hogy a fiúknak van egy kis esze,és minket választanak - Jé,téged ismerlek! - mutatott rám - Te ugye országos bajnok táncos vagy? - mosolygott.
- Elvileg igen. - nevettem, majd mind a négyen beálltunk,és elindult FloRida-tól a Let It Roll.
*Ya Ou szemszöge*
- Srácok,szerintem ők nagyon jók! Válasszuk őket. - mondtam,mire Sziki bólogatni kezdett.
- Egyetértek! - mosolygott,majd Bence és Olivér felé fordultunk.
- Szerintem sem rosszak. Főleg az a szőke. - nézett a szőke lányra folyamatosan Bence.
- Olivér? - fordultam felé.
- Nekem mindegy. - mondta unottan,de le sem bírta venni a szemét az elől álló lányról.
*Csenge szemszöge*
A táncot tisztességgel végig csináltuk,és szerintem nagyon jól sikerült. Ezt abból állapítottam meg,hogy a négy fiú folyamatosan sugdolózott. Remélhetőleg arról,hogy minket akarnak választani.
- Jólvan lányok,ügyesek voltatok. - tapsoltak,majd a producer felhívta a következő csapatot. Mi lementünk a színpadról,majd a cuccaink helyére leültünk az első sorba. A többiek is végigtáncolták FloRida számát,majd minden táncost és döntőst is felhívtak a színpadra. A táncosok maradtak az eredeti,négyemberes felállásban.
- Na akkor. ByTheWay, kit szeretnétek? - nézett a srácokra a producer.
- Beszéltem a fiaimmal,ők azt a négy lányt szeretnék,akik legelőször táncoltak. Ez szerintem is jó ötlet,mivel a négy fiatal,jóképű fiú mellett jól mutatna négy fiatal,csinos lány. - mosolygott Szikora Úr.
- Rendben,mivel a főnök rám ruházta a döntés hatalmát,ezért beleegyezek. Hollósi Barbi, Szabó Ágnes, Papp Réka, és Földi Csenge. Tiétek a ByTheWay. - jelentette ki a producer,mire mindenkiből kicsúszott egy sóhaj. Belőlünk a megkönnyebbülés miatt, a többiekből valószínűleg a csalódottság miatt - Akkor Ti már mehettek is le a színpadról,beszéljétek meg az első próbát,majd hazamehettek. - irányított le minket a "főnök" a színpadról.
- Lányok,akkor mostantól hivatalosan a ByTheWay táncosai vagytok - mosolygott Szikora Robi,mire mi is elmosolyodtunk - Mi arra gondoltunk,hogy holnap megejthetnénk egy ilyen ismerkedős,bemutatkozós próbát. Ti mikor értek rá? - kérdezte.
- Hát Én kettő után. - mondta Ági.
- Mi bármikor. - mondta Réka és Barbi.
- Hát Én holnap négyig a szomszéd kislányra vigyázok. - mondtam - De ha esetleg elhozhatom,akkor megoldható. - mosolyogtam.
- Nyugodtan hozd el,szeretjük a gyerekeket! - mosolygott Ya Ou.
- Rendben,akkor holnap kettőkor itt találkozunk! - mosolygott Szikora Úr,majd miután elköszöntünk,Ő visszament a színpadra,a srácok elmentek az öltözőbe, mi pedig elindultunk haza. Úgy döntöttem,hogy semmi kedvem a mocskos,poros, túlzsúfolt buszon utazni negyed órát, ezért inkább sétálok. Nyakam köré csavartam a nagy sálam,majd a fekete vászonkabátomon is felhúztam a cipzárt. Ahogy kiértem a stúdióból,a hideg szél megcsapta az arcom. Már ettől a pár másodperctől is piros lenne,ha nem lenne rajtam sál,amit feljebb tudok húzni. Mindig mikor sétálok,összetalálkozok pár kisgyermekes anyukával,akiknek a gyerekük még nem az Iphone5-öt nyomja,hanem pillangókat kerget,fut a galambok után,és gyűjti a az ősz színeiben pompázó faleveleket. Legalább nekik boldog gyermekkoruk lehet. Még mielőtt hazaértem volna,beugrottam a Zalacoba venni a nap második felére elegendő ennivalót. Amint beléptem,a sálamat lazábbra engedtem,majd egy mélyet szippantottam a frissen sült zsömlék,kenyerek, és kakaóscsigák illatából. Mindig mikor belépek ide,akkor is megéhezem,ha nem vagyok az. Vettem magamnak két kakaóscsigát, négy mini sajtos croissant és egy medvehagymás sajtos rudat. A pénztárosnő nagyon kedves volt,hiszen szinte mindennapos vendégük vagyok. Egyszer már igazán csinálhatnának nekem törzsvásárlói kártyát,vagy ilyesmit. Amint kiléptem a boltból,megint Budapest zajos,forgalmas utcáin találtam magam. Sétáltam még 10 percet,és már otthon is voltam. A kapucsengőn ráérősen beütöttem a lakásom négy számból álló kódját,és már siettem is felfelé. Mikor az ajtómhoz értem, kezdődött a mindennapos probléma. Sosem tudom,hogy melyik zsebembe rakom a kulcsom. A kabátom minden kis részletét átkutattam,mire beugrott,hogy a farzsebembe raktam. Előhalásztam a kulcsot,majd sikeresen bejutottam. Az imént vásárolt ennivalókat lepakoltam a konyhában,majd visszatértem az előszobába. A kabátomat a rozoga,de még használható akasztóra, a csizmámat pedig  a cipős szekrénybe tettem. Sálamat a fotelre dobva elindultam vissza a konyhába,ahol csináltam magamnak egy forró kakaót,majd az egyik kakaóscsigát kiszabadítottam a zacskó fogságából. A csiga és a kakaó társaságában bevonultam a szobámba,majd leültem a laptopom elé,és keresgélni kezdtem.

~Remélem tetszett az első rész,a végén a leírás kicsit hosszabbra sikeredett mint vártam,de remélem nem baj. Ha lesz 2 komment,vagy 2 feliratkozó,hozom a következő részt. :) Bézi.